Hodász! Ezen szó hallatán a görögkatolikus berkeken belül talán Sója Miklós atya neve ugrik be elsőként. Nem túlzok, ha azt mondom, hogy még annak is, aki nem jártas a felzárkóztatási területen vagy a görögkatolikus hitvallásban, áldozatos munkája sok helyen kapott elismerő szavakat és adott erőt más szervezeteknek legyen az egyházi vagy világi. Azt a fajta hozzáállást és tenni akarást nem szabad elfelejteni sőt, ha lehet tovább kell vinni. Röviden összefoglalva Sója Miklós atya volt az, aki Hodászon évekkel ezelőtt felkarolta a roma kisebbséget és őket szolgálta minden tudásával,erejével, tálentumával. Olyannyira, hogy sikerült egy saját templomot a roma közösségnek biztosítania, ahová nem romák is szívesen járnak, ezzel is elősegìtve a roma-magyar békés, szeretetteljes együttélést. A munkája mai napig érezhető a községben. Mostanra több program is jelen van, ami elősegíti a felzárkózást. A görögkatolikus egyház a különböző állami pályázatok segítségével és tettre kész agilis emberekkel szép munkát végez. Szemmel látható és érezhető, hogy megéri a befektetett munka, energia, türelem és empátia. A teljesség igénye nélkül ,, Lina kitartó munkája a múltból ,,madzag óvoda,, ami nagyban hozzájárult ezen közeg szellemi, érzelmi kulturális előre haladásához. A látogatásunk apropója részben, hogy a szakkollégium vezetője Rózsahegyiné Juhász Éva is szerepet vállalt az itt zajló munkában. Itt volt hallgatóként gyakorlaton, itt érte kezdőként a felzárkózás öröme, ami a mai napig kitart nála és időt energiát nem sajnálva ténykedik. Évek múltán is jó szívvel gondolnak rá az utcán közlekedők, felismerik sőt elismerik, hogy milyen jól beilleszkedett annó és a mai napig milyen segítőkész, ha róluk van szó. Jelenleg az egyház megbízása által ténykedő Kósa Anita illetve a romákra nagy hatást gyakorló Lakatos Sándor a mindennapokban tesznek azért, hogy a fiatal, hátrányos helyzetű gyerekek megfelelő lehetőségeket és biztos hátteret kapjanak a tanulmányaik során az óvodától a diplomáig. Ami lássuk be elég jól megy nekik, hiszen több mint 10 diplomás óvoda pedagógus, szociális munkás, ifjúság segítőnőtt ki a kezük alól. Fantasztikus az a tanulhatatlan életszeretet, amit a közösségi házban kovácsolnak a tánc-zene közben. Vagy éppen egy magasröptű eszmecsere folytán az ínycsiklandó ételekről és az odaadó, óriási mindent felülìró vendégszeretetről nem is szólva. A szakkolégium hallgatóinak volt szerencséje Kanyó Árpád atya miséjén is résztvenni. Érdekessége, hogy a prédikációt leszámítva lovári nyelven misézett. Ezt követően a méltán híres bokoji és szívvel lélekkel készült pörkölt után, amivel aligha telne be emberfia terepbejárás következett. Láthattuk, hogy honnan hová fejlődött az itteni munka mi az, ami folyamatban van és úgy egyáltalán jelen lenni. Mit értek az alatt hogy jelen lenni ? A térbeli fizikai jelenléten túl meghallgatni ott élő közép és idős korú embereket. Akik elmondták, hogy bárcsak tanulhattak volna és most már 20- 30 év távlatából másképp csinálták volna. Illetve azt, hogy mi jó helyen vagyunk helyesen döntöttünk, mikor az egyetem és a Szent Miklós Roma Szakkollégium mellett döntöttünk. Felelősségünk van. Példaképek vagyunk. Ja és ne feledjük honnan jöttünk, ha szükség lesz ránk, ha tudunk érdemben tenni, ha csak egy jó szót vagy akár többet tegyük meg az utánunk érkezőknek, hogy majd ők is tudjanak, ha mást nem egy jó szót mondani, de a szakkollégium karitatív önkéntes segítő szándékát ismerve sokkal több lesz az mint szó.
Balázs Ádám
szakkollégista