Negyedik tanévét kezdi a Szent Miklós Görögkatolikus Roma Szakkollégium

A szakkollégium szakmai programjához igazodva az idén is három napos felvételi táborban kellett részt venniük a jelentkezőknek. A helyszín Rudabányácska volt, távol a város zajától, az internetes világtól, itt még a wifi és a térerő is akadozott, s tudtunk egymásra figyelni. Első nap Sárospatakon álltunk meg, ahol megtekintettük a Református Teológia gyűjteményeit, könyvtárát majd a végardói görögkatolikus templomba vezetett utunk, ahol Melles Tivadar atyával töltöttünk egy kellemes fél órát. Azt hiszem mindenki szívébe belopta magát.

Mielőtt a szállásra értünk volna még várt némi izgalom a csapatra, mert a sátoraljaújhelyi kalandpark is útba esett. Boboztunk, libegőztünk s nagyon sokan a kötélpályán való átcsúszást is bevállalták. Miután a kalandokat épségben túléltük elérkeztünk a szállásunkra, az erdő közepén levő Smaragdvölgybe. Élvezhettük a természet szépségét, gyönyörködtünk a tóban a mókusokban, s reggel még egy őz is beköszönt. A második nap tréningeké, a csapatépítésé volt a főszerep melyet, Végh Ágnes vezetett. Elképzeltük magunkat egy lakatlan sziget lakójaként, építettünk hidat, de forgattunk reklámfilmet is. Az este beszélgetéssel, közös játékkal, röplabdával telt s közben zajlottak az egyéni elbeszélgetések, melyek szükségesek voltak a felvételi döntés meghozatalához. Amíg Nótin Ágnes pszichológus, Ádám Anetta a Tanárképző Intézet adjunktusa és jómagam az egyéni elbeszélgetéseket vezettük, addig Kapin István atya – szakkollégiumunk lelkiigazgatója csoportos beszélgetéseket folytatott.

A harmadik napon zárásként a hagyományainkhoz híven túra következett, ezúttal a Megyer-hegyi tengerszemet vettük célba s közel egy órás út után meg is találtuk. „Izomláz, hőguta, de megérte.” -olvashattuk egy szakkolisunk posztjában.

A pataki várnál vettünk búcsút egymástól, de tudtuk hogy szeptember 9-én 31 fővel folytatjuk.

Rózsahegyiné Juhász Éva

Reklámok

Szakkollégiumok tudományos tanácskozása Pécsett

A pünkösdi hosszú hétvége előtti héten sem tétlenkedtek szakkollégistáink, vállukra véve utazótáskájukat ellátogattak Pécsre.

2018. május 9-12. A Pécsi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának Neveléstudományi Intézete és az “Oktatás és Társadalom” Neveléstudományi Doktori Iskola hármas konferenciáját negyedik alkalommal rendezte meg. A konferencia lehetőséget adott a transzdiszciplináris összefügések erősítésére. Idén a három konferenciát összekötő horizontális szál a társadalmi befogadás téma köré szerveződött.

A konferencia széles körben szólította meg az érdeklődőket, mivel a 2017/2018-as tanévben a pécsi romológus képzés a 20., a Wlislocki Henrik Szakkollégium alapításának pedig a 15. évfordulóját ünnepelhettük meg. A romológia különböző – elméleti és gyakorlati – területein alkotó, publikáló elismert szakembereket, egyetemi képzésben éppen tevékenyen tanuló diákokat, roma szakkollégiumi hallgatókat,- akik érdeklődnek a romológia tudományterülete iránt – felsőoktatásban jelenleg tanuló PhD hallgatókat illetve a tudományos élet különböző szintjein dolgozó kutatókat hallgathattuk meg. Egy-egy szekción belül – társadalomtudományok, nyelvészet, nevelésszociológia – pedig diákjaink is bemutathatták tudományos eredményeiket.

Persze a színvonalas konferencia és előadások mellett maradt egy kis idő a városnézésre is. Első este megismerkedhettünk a Dzsámival és a Széchenyi Térrel – Pécs emblematikus helyével, mely a város központi tere. Tovább sétálva a Király utcára érkeztünk, ami a belvárosának, egyik legszebb, régi utcája. A sétáló úton végig haladva a város gyönyörű színházával és régi templomával találkozhattunk.

A második nap sikerült „megmásznunk” a Pécsi TV Tornyot – a város jelképét – és lélegzetelállító látványban lehetett részünk Pécsről és környékéről. Kirándulásunk még nem ért véget és ellátogattunk a Zsolnay Kulturális Negyedbe is, amely minden korosztály számára fantasztikus élményt tud nyújtani. A nap vége felé járva pedig a belváros egyik kiemelkedő építészeti remekét tekintettük meg, a Pécsi Zsinagógát.

Késő délután visszaérkezve a Ghandi Gimnázium épületébe, kezdetét vette a kemény munka és hallgatóink egy kis prezentáció keretén belül bemutatták Szakkollégiumunkat, kollégiumi társaikat a hallgatóság előtt. A nap pedig egy remek táncházzal zárult.

Utolsó napunk Pécsen egy poszter és egy konferencia előadással kezdődött, ahol szakkollégistánk bemutathatta kutatási eredményeit, majd szakmai hozzászólásokat és javaslatokat hallgathatott meg.

Mielőtt elbúcsúztunk volna a várostól, még sikerült ellátogatnunk a Pécsi Székesegyházba, ami gyönyörű oltárral, régi idők emlékeivel, monumentális megjelenésével, varázslatos látványával és csodálatos környezetével feledhetetlen perceket nyújtott számunkra.

Külön köszönet Zajácz Gábor atyának a vendéglátásért!

A részvételt az Utak a tehetség felé pályázat NTP-HTK-M-17-A-0005 is támogatta.

Makarcsudra-Farkas Franciska önálló estje a szakkollégiumban

Farkas Franciska visszatért közénk s magával hozta önálló estjét is. Gorkij Makarcsudra c darabját adta elő a hallgatóknak és meghívott vendégeinknek. Maxim Gorkij első és egyben legromantikusabb műve a sztyeppén, a tengerparton játszódó történet, egy öreg cigányemberről szól, aki elregél egy tanmesét, a szerelemről és a szabadságról. A közel egy órás előadás magával ragadta a közönséget, a történet, az előadásmód, Franciska közvetlensége, hiszen nem először találkozott már a közönségével sem. Sörültünk, hogy előadás után nem sietett, s volt még idő a beszélgetésre.

Köszönjük az élményt!

A program az EFOP-3.4.1-15-2015–00008”„Együtt Vele(d) könnyebb! A Szent Miklós Görögkatolikus Roma Szakkollégium fejlesztése”c projekt támogatásából valósult meg.

Balog Zoltán Miniszter Úr látogatása a Szent Miklós Görögkatolikus Roma Szakkollégiumban

Ma leköszönt Balog Zoltán Miniszter, de előtte két nappal debreceni programja során, az egyetemi rendezvény után még rövid látogatást tett a szakkollégiumban Érsek atya kíséretében. Két nagyszerű ember, akik számára fontos a roma szakkollégiumok jelene, jövője. Meglepte a hallgatókat váratlan látogatása -valljuk be nem gondoltuk, hogy tényleg belefér a programjába-de annál nagyobb örömmel fogadtuk. Sok hallgató felszisszent mikor kiderült a hír, hogy leköszön mint miniszter, hogy most mi lesz.. Hisz számunkra neve egybeforrt a roma szakkollégiumokkal, a társadalmi felzárkózással. A pécsi konferencián már hallottunk örömhíreket, bár még konkrétumok említése nélkül de továbbra is részt vesz a romák felzárkózását célzó szakpolitika irányításában. Köszönjük az elmúlt hat évet, ahogy a vendégkönyvbe is írta: "még visszajövök egyszer (kétszer?).." mi pedig visszavárjuk-visszahívjuk! Köszönjük Miniszter Úr!

Hodászon jártak a szakkollégisták

Hodász! Ezen szó hallatán a görögkatolikus berkeken belül talán Sója Miklós atya neve ugrik be elsőként. Nem túlzok, ha azt mondom, hogy még annak is, aki nem jártas a felzárkóztatási területen vagy a görögkatolikus hitvallásban, áldozatos munkája sok helyen kapott elismerő szavakat és adott erőt más szervezeteknek legyen az egyházi vagy világi. Azt a fajta hozzáállást és tenni akarást nem szabad elfelejteni sőt, ha lehet tovább kell vinni. Röviden összefoglalva Sója Miklós atya volt az, aki Hodászon évekkel ezelőtt felkarolta a roma kisebbséget és őket szolgálta minden tudásával,erejével, tálentumával. Olyannyira, hogy sikerült egy saját templomot a roma közösségnek biztosítania, ahová nem romák is szívesen járnak, ezzel is elősegìtve a roma-magyar békés, szeretetteljes együttélést. A munkája mai napig érezhető a községben. Mostanra több program is jelen van, ami elősegíti a felzárkózást. A görögkatolikus egyház a különböző állami pályázatok segítségével és tettre kész agilis emberekkel szép munkát végez. Szemmel látható és érezhető, hogy megéri a befektetett munka, energia, türelem és empátia. A teljesség igénye nélkül ,, Lina kitartó munkája a múltból ,,madzag óvoda,, ami nagyban hozzájárult ezen közeg szellemi, érzelmi kulturális előre haladásához. A látogatásunk apropója részben, hogy a szakkollégium vezetője Rózsahegyiné Juhász Éva is szerepet vállalt az itt zajló munkában. Itt volt hallgatóként gyakorlaton, itt érte kezdőként a felzárkózás öröme, ami a mai napig kitart nála és időt energiát nem sajnálva ténykedik. Évek múltán is jó szívvel gondolnak rá az utcán közlekedők, felismerik sőt elismerik, hogy milyen jól beilleszkedett annó és a mai napig milyen segítőkész, ha róluk van szó. Jelenleg az egyház megbízása által ténykedő Kósa Anita illetve a romákra nagy hatást gyakorló Lakatos Sándor a mindennapokban tesznek azért, hogy a fiatal, hátrányos helyzetű gyerekek megfelelő lehetőségeket és biztos hátteret kapjanak a tanulmányaik során az óvodától a diplomáig. Ami lássuk be elég jól megy nekik, hiszen több mint 10 diplomás óvoda pedagógus, szociális munkás, ifjúság segítőnőtt ki a kezük alól. Fantasztikus az a tanulhatatlan életszeretet, amit a közösségi házban kovácsolnak a tánc-zene közben. Vagy éppen egy magasröptű eszmecsere folytán az ínycsiklandó ételekről és az odaadó, óriási mindent felülìró vendégszeretetről nem is szólva. A szakkolégium hallgatóinak volt szerencséje Kanyó Árpád atya miséjén is résztvenni. Érdekessége, hogy a prédikációt leszámítva lovári nyelven misézett. Ezt követően a méltán híres bokoji és szívvel lélekkel készült pörkölt után, amivel aligha telne be emberfia terepbejárás következett. Láthattuk, hogy honnan hová fejlődött az itteni munka mi az, ami folyamatban van és úgy egyáltalán jelen lenni. Mit értek az alatt hogy jelen lenni ? A térbeli fizikai jelenléten túl meghallgatni ott élő közép és idős korú embereket. Akik elmondták, hogy bárcsak tanulhattak volna és most már 20- 30 év távlatából másképp csinálták volna. Illetve azt, hogy mi jó helyen vagyunk helyesen döntöttünk, mikor az egyetem és a Szent Miklós Roma Szakkollégium mellett döntöttünk. Felelősségünk van. Példaképek vagyunk. Ja és ne feledjük honnan jöttünk, ha szükség lesz ránk, ha tudunk érdemben tenni, ha csak egy jó szót vagy akár többet tegyük meg az utánunk érkezőknek, hogy majd ők is tudjanak, ha mást nem egy jó szót mondani, de a szakkollégium karitatív önkéntes segítő szándékát ismerve sokkal több lesz az mint szó.

Balázs Ádám

szakkollégista

“Nagyobb boldogság adni, mint kapni” – Gyermekpszichiátrián jártak a roma szakkollégium diákjai

Nem érkeztünk üres kézzel a Kenézy Kórház gyermekpszichiátriai osztályára, ahol adományunkkal is ki szerettük volna fejezni támogatásunkat,szeretetünket a gyermekek és az ott dolgozók felé. Szakkollégiumunk hallgatói között többen is vannak, akinek szívügye eme terület, illetve van, aki itt járt szakmai gyakorlaton, mely során tovább erősödött benne a hivatástudat, miszerint pszichiáterként szeretne majd segíteni a gyermekeken. Mi ehhez továbbra is igyekszünk minden tőlünk telhető támogatást megadni az orvostan hallgatóinknak és a fogadó kórházi osztályoknak is.

Huszár-telepen a szakkollégisták

Szakkolégiumunk célja az utánpótlás keresés, a tanulás fontosságának hangsúlyozása. Célunk felkeresni mindazon közösségeket, ahol a görögkatolikus cigánypasztoráció akár egyházközségi, akár intézményesített formában jelen van.

Az egyik ilyen helyszín Nyíregyháza Huszár –telep, mely az elmúlt években sok vihart kavart. Az idő azonban minket igazolt, az iskolának és az iskola köré szerveződött intézményeknek, közösségeknek létjogosultsága van a telepen. Meglátogattuk a tanodát, megtekinthettük az iskola tantermeit, a telepen élőkkel közösen vehettünk részt a vasárnapi szertartáson is, majd egy rövid sétát tettünk a telepen.

A program az EFOP-3.4.1-15-2015–00008”„Együtt Vele(d) könnyebb! A Szent Miklós Görögkatolikus Roma Szakkollégium fejlesztése”c projekt támogatásából valósult meg.