72 óra kompromisszumok nélkül a kollégiumban is

Az elmúlt évekhez hasonlóan idén is becsatlakoztunk az országos programba környezetünk és az Attila téri templom takarításával.
A péntek délutáni közös takarítás igazi csapatépítő munka volt és még az időjárás is kedvezett. Jövőre folytatjuk!

Úton a gyógyításhoz

Kertész Alexandrával már négy éve ismerjük egymást. Ugyanennyi ideje oszlopos tagja a Szent Miklós Görögkatolikus Roma Szakkollégiumnak is. A beszélgetésünk most is a megszokott közvetlen hangulatban zajlik, a sok eszmecserének helyet adó kollégiumi nappaliban.

─Nehéz vizsgaidőszakon vagy túl, most pedig a szakmai gyakorlatod zajlik. Hogyan értékeled az elmúlt tanévedet?
─Harmadéves vagyok. Ebben az évben már átvezető időszak van a klinikum és az elméleti részek között, szóval pont egy olyan féléven vagyok túl, amiben rengeteget kellett tanulni. Három szigorlati tárgyam volt és két vizsgám. Emellett csináltam a szakkolit. Így az volt a legnehezebb, hogy jól össze tudjam hangolni a szakkollégiumi tevékenységet, tanulást, családot, a barátommal való foglalkozást és a barátaimmal való találkozást is. Visszatekintve nagyon jó időmenedzsment kellett hozzá. Naptárban vezettem mikor milyen programjaim lesznek, zárthelyi dolgozatok, jegymegajánló dolgozatok illetve azt, hogy mikor tudok haza menni. Persze az, hogy szeretem ezt a szakot és látom magam előtt, hogy mi szeretnék lenni mindig motivált. Tudtam, hogy megéri és kifizetődő lesz. Voltak nehezebb időszakok, amikor sírtam, kimerült és fáradt voltam. Nem volt könnyű, de örülök, hogy minden jól sikerült, és azokat a célokat, amelyeket kitűztem magam elé el is értem.

─Térjünk vissza a kezdetekhez. A kisvárdai Bessenyei György Gimnáziumba jártál. Miért az orvosi egyetemet választottad? Hogyan jött a képbe a szakkollégium? Melyikről döntöttél hamarabb?
─Nekem gyermekkorom óta az volt az álmom, hogy egyetemre járjak. Azon belül is az orvosi volt cél, mert mindig szerettem volna egy olyan társadalmilag is hasznos szakmában dolgozni, amiben embereknek tudok segíteni. Jó voltam biológiából és kémiából is, szerettem is ezeket tanulni. Ebből következett az orvosi szak. Arany János Tehetséggondozó Programos osztályba jártam, ahol nem emelt óraszámban tanultuk a biológiát és a kémiát sem. Le is tettem az orvosiról, mert azt gondoltam, hogy én nem vagyok képes felkészülni az emelt szintű érettségire magántanár vagy tagozat nélkül. Nagyon nagy szerencsém volt, hogy ebben a programban olyan tanárok dolgoztak, akik felfigyeltek arra, hogy szorgalmas vagyok és van tehetségem ezekhez a tárgyakhoz. Egy biológia verseny alkalmával az egyik tanárom arról kérdezett, hogy szeretnék –e továbbtanulni. Emlékszem elsírtam magamat, és mondtam, hogy nem olyan anyagi körülmények közül jövök, hogy felkészülhessek az emelt szintű érettségire. Elmondtam, hogy valamit szeretnék tanulni, de nem tudom, hogy mi lesz. Ezt követően ő karolt fel, ő segített rengeteget. Az egyetem hamarabb jött, mint a szakkollégium. Úgy indultam el, hogy belevágok az ismeretlenbe. Később a tanáraimon és ismerősökön keresztül hallottam az intézményről.

─ Milyen véleménnyel volt a családod a döntéseddel kapcsolatban?
─Azt kell erről tudni, hogy a szüleim külön élnek. Apukám a mai napig keveset tud arról, hogy mit csinálok, hol vagyok. Anyukám és a környezetem pedig vegyesen fogadta. Sajnos nem éppen pozitívan, sok volt a negatív erő. Illetve anyukám nem magasan iskolázott, így nem is tudta hogyan működik a felvételi rendszer, az egyetemen a megélhetés és az ösztöndíjak. Azt mondta, hogy azt csinálok, amit akarok igazából. Oldjam meg, ahogy szeretném, ahogy tudom. ─És most? ─ Most viszont nagyon büszke rám, hogy idáig eljutottam. Azóta a környezetem véleménye is megváltozott, bár néha hallok még olyat, hogy nem is járok egyetemre- mondja mosolyogva. Anyukám büszke rám, igaz a szemembe nem mondja, de amikor ismerősökkel találkozik mindig elmondja, hogy a lánya milyen ügyes.  Azt sajnálom, hogy akkor nem úgy reagált, ahogy jó lett volna. De megoldottam.

─Ha jól emlékszem te vagy a legidősebb a testvéreid között. Hogy érzed volt hatásod rájuk?
─Négyen vagyunk testvérek, három öcsém van. Azt gondolom,azzal hogy a tanulás fontosságát megmutattam, sokat segítettem nekik. Ők is látják, hogy megéri továbbtanulni, és ha nagyon szeretnének valamit, azt el tudják érni. Az egyik öcsém egyetemista, a másik szakmát tanult és a legkisebb is egyetemre szeretne járni.

─Ha a szakkollégiumi éveket nézed, érzel e valamilyen ívet az életedben az indulás óta?
─Azt mindenképen elmondhatom, hogy nagyon sokat tett hozzám a szakkollégium. A fejlődésemhez, a világlátásomhoz. Fontos volt számomra, hogy egy motiváló közegben legyek, akik hasonló háttérből indultak. Akikkel egy nehéz nap után tudjak egy jót beszélgetni, és ne kellejen szánalmat, megvetést érezni másoktól. A közösség ereje abban rejlik, hogy örömben, bánatban, jóban, rosszban ott vagyunk egymásnak. A programok a fejlődésemhez járultak hozzá. Például én nem szeretek szerepelni. Amikor pedig elmentünk a lakásotthonokba, és ott beszéltünk a saját életünkről és a szakkollégiumról, számomra az maradandó élmény volt, láttam, hogy vannak olyan fiatalabb diákok, akik szeretnének érettségizni, vagy egyetemre járni. Láttam a csillogást néhány gyermek szemében, amikor elmondtam, hogy nekem hogyan sikerült. Talán őket is megihlette az, hogy a származás nem azt jelenti, hogy az álmokat nem lehet megvalósítani. Ezen kívül a vita tréning, az etikett, mind olyan lehetőségek voltak, melyet egy átlagos egyetemista nem kap meg. Számunkra pedig azt a hátrányt kompenzálja, amivel az egyetemre érkeztünk. De nekem például az egyetemi mentorom nagyon sokat tudott segíteni a tanulásban. Egy nehéz tárgyat a kémiát tanította nekem, ami az alapozó tárgyak között nagyon fontos. Összefoglalva egyfajta támogató közeget ad a szakkollégium. Nagyon nehéz egyedül. Nem is tudok olyan embert említeni, aki valamilyen támogatás nélkül járna a szakomra. Mert nagyon sok lemondással is jár az egyetem. Nekem is sok mindenről le kellett mondanom, és a meglévő energiákat át kellett csoportosítanom.

─Most itt vagy a harmadik év után. Hogyan látod magadat mondjuk öt év múlva ? ─Akkorra már elméletileg elvégzem az egyetemet. Nekem az orvosláson belül az az álmom, hogy gyermekpszichiáter legyek. Azért mert úgy gondolom, hogy hasonló körülményekből jövök. Az abból fakadó tapasztalatokkal pedig sokkal jobban tudnám segíteni őket. Tehát akkor már rezidensként fogok dolgozni. A szokásos idilli kép természetesen nekem is megvan a fejemben. Párkapcsolat,  szakmai előrelépés. Illetve vannak távlati céljaim is. Szeretnék én is a hozzám hasonló hátrányos helyzetű gyerekeknek segíteni valamilyen formában. Egyrészt a szakmámban, másrészt egy alapítvány munkájában, vagy programokban. A szakmámon kívül is szeretnék segíteni olyan gyerekeknek, aki tényleg szeretnének másmilyenek, többek lenni mint az átlag. Molnár Zoltán szakkollégista  

Országos Cigánypasztorációs konferencia Egerben

17. alkalommal gyűltek össze a hazai cigánypasztorációs szakemberek Egerben, hogy
tanuljanak egymástól és megosszák tapasztalataikat. Az idei találkozó témája az eukarisztia közösség alkotó ereje volt.
A kétnapos programnak az Érseki Papnevelő Intézet és a Szent János lelkigyakorlatos ház adott otthont. A konferenciát szentmisével nyitották meg, melynek főcelebránsa Dr. Ternyák Csaba egri érsek volt. Az érsek homiliájában emlékeztetett arra, hogy mindannyian Jézushoz tartozunk, akit csak úgy követhetünk hitelesen, ha a szegények szolgálatába helyezzük életünket. Mint később, a sajtótájékoztatón is kiemelte ennek a szolgálatnak kiváló helyszínei a főegyházmegye területén szép számban működő katolikus iskolák. Ezekben az oktatási intézményekben nagy számban tanulnak hátrányos helyzetű fiatalok, akik között romák is vannak. Dr. Székely János püspök, a MKPK Caritas in Veritate bizottságának elnöke a Boldog
Ceferínó Intézet munkájának bemutatása mellett beszélt arról is, hogy az egyháznak a felzárkózás területén a hívek szívének formálásában van nagy szerepe. A satótájékoztatón Dúl Géza cigánypasztorációs referens arról beszélt, hogy egy olyan társadalom kialakítása kell, hogy célunk legyen melyben egymást elfogadó, és harmonikusan együtt élő emberek alkotnak közösségeket.
A program plenáris előadásokkal és tanúságtételekkel folytatódott. Dr Székely János püspök az eukarisztia szerepérő beszélt a közösség tekintetében, míg Koós Ede a közösség szerepét elemezte az evangelizációban. Dr. Balogh Győző görögkatolikus lelkész a cigány közösségekben zajló evangelizációs sajátosságokról beszélt. Őt követte Cellár Adrienn és Lakatos Krisztián szociális munkás szakos egyetemisták, és a Jezsuita Roma Szakkollégium hallgatói. Tanúságtételükben megindító őszinteséggel beszéltek eddigi életük viszontagságairól. A plenáris előadások utolsó előadója pedig Oroszné Obbágy Rita volt, aki a Nyíregyházi Egyházmegye cigánypasztorációs megbízottjaként a görögkatolikus papnevelésbe beépített cigánypasztorációval kapcsolatos tapasztalatait osztotta meg a hallgatósággal.
A délután során a munka csoportokban zajlott. A műhely beszélgetéseken szó volt a zenéről mint eszközről a cigánypasztorációban, civil tevékenységekről, közösség formálódásról. A Hajdúdorogi Főegyházmegye részéről Rózsahegyiné Juhász Éva cigányügyi megbízott nemcsak szervezőként, hanem műhelyvezetőként is tevékenykedett a konferencián. Csoportjában a mentorálás szerepéről beszélgettek a köz -, és felsőoktatásban jelenlévő cigány fiatalokat tekintve. Itt osztotta meg tapasztalatait a Szent Miklós Görögkatolikus Roma Szakkollégium hallgatója is a témára vonatkoztatva. A műhelymunka forgó rendszerben zajlott, így mindenkinek volt lehetősége az egyes témákban elmélyedni. A napot szentségimádást követően baráti légkörben elfogyasztott vacsora zárta.

A második nap előadásokkal kezdődött. Szó volt többek között a konfliktus helyzetekről ls azok kezeléséről is. A nap későbbi részében tréning keretében dolgozták fel a hallottakat a résztvevők.
A konferenciát a Boldog Ceferino Intézet és a Szombathelyi Egyházmegyei Karitász
„Cigánypasztoráció a Kárpát-medencében – egyházi és civil szakemberek szociális
érzékenységének növelése” elnevezésű projektje (EFOP-5.2.2-17-2017-00046) támogatásával tudjuk megrendezni, együttműködésben a Ceferino Házzal, a Váci Egyházmegye cigánypasztorációs intézetével.

Molnár Zoltán

Adományokat gyűjtöttek a debreceni cég családi napján

Az Eurings és a Mitor munkatársai több száz kiló tartós élelmiszert ajánlottak fel, az adományt a Debreceni Karitatív Testület juttatja el a rászorulóknak.

Az olasz cégek 220 munkatársa több mint 600 kiló tartós élelmiszert, iskola felszerelést és játékot gyűjtött össze egy hétvégi jótékonysági családi napon. Az Eurings és a Mitor az első olyan vállalatok Debrecenben, amelyek egy céges rendezvényen adománygyűjtést szerveztek.

A két cég olasz ügyvezetője, Roberto Massucco kiemelte, fontos, hogy segítsék a hátrányos helyzetű családokat. A felajánlásokat a Debreceni Karitatív testület munkatársai vették át és juttatják el a későbbiekben a rászoruló családokhoz miután szétszortírozták azokat. Adomány átvételében és kicsomagolásában részt vette a Szent Miklós Görögkatolikus Roma Szakkollégium vezetője és több diákja is.

Önkéntes munka a KRSZH találkozón Szolnokon

„Úgy érezzük, hogy amit teszünk, csak egy csepp a tengerben. Anélkül a csepp nélkül azonban sekélyebb volna a tenger.”

Az idei találkozón hangsúlyt fektettünk az önkéntes munkára. Megszépült a 11 szakkollégium diákjaiból álló csapat kezei által a szolnoki Szent Tamás Görögkatolikus Óvoda udvarán levő fajátékok, a kerítést borító védőháló, szúnyoghálók, ugróiskolát festettek, fát ültettek, fajátékokat fúrtak fel a terembe.Az iskolában motivációs idézeteket ragasztottak a lépcsőkre.

JÓNAK LENNI JÓ, JÓT ADNI JÓ – MÉG TÖBB MINDENT TANULHATTAK AZ ÖNKÉNTESSÉGRŐL A KERESZTÉNY ROMA FIATALOK SZOLNOKON

A Keresztény Roma Szakkollégiumi hálózat (KRSZH) idei tanévnyitója rendhagyó módon az önkéntesség jegyében telt. Az intézményrendszer ugyanis a kezdetektől fogva nagy hangsúlyt fektet a társadalmi felsőségvállalásra, így a szakkollégiumok lehetőséget teremtenek arra, hogy a zömében hátrányos helyzetből érkező tagjai ne csak a segítség elfogadását tanulják meg, hanem ki is próbálhassák magukat segítő szerepben. Ennek elmélyítéséről szólt a konferencia második napja.

A fáradt test pihentetése és az agy megdolgoztatása érdekében vasárnap délelőtt műhelymunkákra várták a diákokat. Ezek levezetésére a szervezők olyan szakembereket kértek fel, akik a saját közösségükben aktívan tesznek azért, hogy mások életét segítsék. Vagyis az önkéntesség zászlóvivői ők.

Nyolc csoportban folyt a munka; mások mellett Balázs Mihály görögkatolikus papnövendék is várta az érdeklődőket. Idén ő volt a főszervezője a Szent Damján-tábornak, ami mintegy 150 önkéntes közreműködésével teszi azt lehetővé, hogy fogyatékkal élők egy héten át önfeledten érezhessék jól magukat.

A diákok sokat tanulhattak a beás cigány származású Jakus Lászlótól is, aki a Czinka Panna Roma Kulturális Egyesület elnöke. A szervezet alapcéljai a hagyományőrzés, a tehetségkutatás.  Mára a roma felzárkózás szinte minden területével foglalkoznak, roma és nem roma emberek bekapcsolásával.

Hasonló céllal működik az a tanoda, amit Bolyhos Andrea és Ladányi Erika vezet. Nap mint nap azért dolgoznak, hogy a nélkülöző, nehézségekkel küzdő 10-24 éves fiatalok képesek legyenek a hátrányaikat ledolgozni és kompetens felnőtté válni. Olyan – mások számára alapvető – lehetőségeket nyújtanak, mint angol tanulás, táncoktatás vagy kulturális és szabadidős programok.

A foglalkozásokat levezető szakemberek ki is értékelték a közösen megbeszélteket, így minden csoport megtudhatta hol, milyen aspektusból volt szó az önkéntességről. Általános vélemény volt, hogy mindenki nagyon nyitottan állt a témához és megértették ennek fontosságát.  

Nem lehet erről eleget beszélni, hiszen az önkéntesség terén az egész magyar társadalomnak nagy a hiányossága – világított rá Fülöp metropolita atya, aki római útjáról egyenesen érkezett Szolnokra, a tanévnyitó konferenciára. Ahogy mondta: nem vagyunk elég lelkesek, ami abból adódik, hogy sajnos nem ismert kellően ez a lehetőség. Pedig nagyon sokat ad az, ha az ember önkéntesen, viszonzás nélkül, a saját készségéből fakadóan akar segíteni másoknak.

– Mindenkinek a lelke mélyén ott van a jóság, amit időről-időre föl kell fedezni magában. Ez most főként rátok vonatkozik, de nektek ezt tovább kell tudni majd adni! A lelke legmélyén ugyanis mindenki jó. Csak ezt valami elfedi, mikor veszekszünk, mikor önzőek vagyunk, mikor nem akarjuk megérteni a másikat. Valami rárakódik a jóságra és hogyha túl sok minden rakódik ránk az önzésből és szeretetlenségből fakadóan, akkor elfelejtjük, hogy pedig mi jók vagyunk! Amikor önkénteskedsz, akkor észreveszed, hogy jónak lenni jó, jót adni jó – ez pedig lelkesítő!  – hangsúlyozta Fülöp atya és mindenkit arra biztatott, hogy fedezze ezt fel magában és adja tovább, diplomás emberekként ugyanis nagy lesz a felelősségük abban, hogy közösségeket, különféle tevékenységeket szervezzenek mások megsegítése érdekében.  

Gondolatait azzal zárta Fülöp metropolita atya, hogy egyúttal azt is ismerjük fel magunkban: a magyar és a cigány tudja szeretni egymást, képes az együttműködésre és közösen nagyszerű dolgokat véghezvinni, hiszen az „utálat senkibe sincs beleprogramozva” – ez lenne a roma szakkollégiumi hálózat lényege is.

A házigazda felszólalása után Langerné Victor Katalin a Belügyminisztérium társadalmi felzárkózásért felelős helyettes államtitkára vette át a szót, a politikusnak ugyanis nagy szerepe volt az idei tanévnyitó konferencia tematikájának kitalálásában. Mint mondta: új elem volt az önkéntesség a kétnapos programban, hiszen korábban a szakkollégistákról szólt a találkozás, tehát arról, hogy egymással sokat beszélgessenek, megismerkedjenek. Most viszont másokra, nagy problémákkal küszködő emberekre szerették volna a hangsúlyt fektetni.

Szép megmutatkozása volt az elgondolásnak az, hogy mivel a szervezők jól sáfárkodtak a tanévnyitóra szánt büdzsével, arra is maradt keret, hogy a tiszabői általános iskolások számára tanszercsomagot adjanak át, több száz gyereknek megkönnyítve ezzel az iskolakezdést. Ezt a helyettes államtitkár mellett Rózsahegyiné Juhász Éva, a debreceni Szent Miklós Görögkatolikus Szakkollégium igazgatója adta át az iskola intézményvezetőjének.  

A másik módja a segítségnyújtásnak a véradás volt, amire minden várakozást felülmúlva csaknem negyvenen jelentkeztek!

A nap ökumenikus Istentisztelettel zárult az impozáns szolnoki görögkatolikus templomban. Balog Zoltán miniszterelnöki biztos immár református lelkészként köszöntötte ismét a szakkollégistákat és mondta el prédikációját Márk evangéliuma alapján.

A 8. fejezettől induló szakasz (Mk 8,34-9,1) néhány fontos szava köré építette fel gondolatmenetét a tiszteletes. Mint a követni, megszerezni, megmenteni, elveszíteni, kereszt vagy a szégyellni. Utóbbi a szónok szerint ebben a körben talán kettős értelemmel is bírhat, hiszen ki nem szégyellte már azt, hogy cigány vagy azt, hogy kereszt(y)én(y)?  Mikor ránk mutogatnak ezért és azt gondoljuk, bár ne kerültünk volna ilyen helyzetbe. Mert nem Krisztust szégyelltük vagy a származásunkat, de nem is álltunk ki, hogy büszkén vállaljuk…

Majd arra világított rá Balog Zoltán, hogy a kereszténységben nem mi válogatjuk meg, hogy kivel legyünk, hanem adatik. A keresztény közösség arra való, hogy meglássuk a másikban azt az értéket, ami akár minket is gazdagíthat.  „Hogy egymásban meglássuk a Teremtő arcát, az istenképű embert és Jézusnak az arcát.” – hangsúlyozta.

„Mit ér az embernek, hogy megszerzi az egész világot, a lelkének pedig kárát vallja?” – szól az igeszakasz. A tiszteletes szerint mindenki meg akar szerezni valamit, meg akarja nyerni az életet. És már hogyne akarná? Lévén nem arra való az élet, hogy céljaink legyenek és majd azon keresztül megszerezzük az életet? – fejtegette, ugyanakkor felhívta a figyelmet, hogy a szerzés folyamatában kezd el bennünk derengeni, hogy talán nem is valamire, sokkal inkább Valakire van szükségünk. Emberre! Ez egy igazi szerelmes-élmény, amit nyugodtan lehet kiindulópontnak is tekinteni akkor, amikor azon gondolkozunk, hogy milyen az, amikor Jézus Krisztus érinti meg a szívünket, a lelkünket.

 – Egyszer csak rádöbbenünk erre a liturgia emelkedettségében, egy-egy református prédikációban vagy amikor kezünkbe vesszük azt a darab ostyát és meghalljuk, hogy Krisztus teste érted töretett meg, Krisztus vére érted ontatott. – hangsúlyozta Balog Zoltán

Ezért a Valakiért nagyon sok mindent el tud engedni az ember (…) ha engedjük a belső kis hangnak, hogy megértesse velünk, mi is meg lettünk szólítva, akkor igazán bátrak leszünk. Hívőnek lenni ugyanis a legnagyobb bátorság, bízni abban, akit ugyan nem látok, de mégis elhiszem, hogy Ő a legfontosabb az életemben. Az ökumené is azt fejezi ki, hogy milyen gazdag Istenünk van, tehát ezerféle úton el lehet jutni hozzá. – zárta prédikációját a lelkész.  

Az Istentisztelet végén Fülöp metropolita atya zárszavában ráerősített Balog Zoltán gondolatára, vagyis arra, hogy ha azt a Valakit elfogadjuk, ő mindent megad, amire szükségünk van.

– Amikor útnak indítunk titeket ebbe a nagy roma-magyar közösségbe, akkor annak csak az egyik része az, hogy szeretnénk titeket segíteni a tanulmányokban, beilleszkedésben, és abban, hogyan segítsetek nehezebb körülmények között élő embertársaitoknak. A másik része pedig az, ami a keresztény roma szakkollégiumi hálózat legfontosabb küldetése is:  akiket meg tudunk szólítani azokat elvezessük Krisztushoz! – mondta a görögkatolikus főpásztor.

Langerné Victor Katalin helyettes államtitkár búcsúzóul elárulta, hogy a Belügyminisztérium egyik legfontosabb programja a KRSZH-é, hiszen évekre előre gondolkoznak azon, hogy a társadalmi felzárkóztatás gördülékeny legyen. Egyben azt kérte a tanulóktól, legyenek a „munkatársai”, úgyszólván hírnökei ennek a programnak. A szaktárca ugyanis biztosítja a dologi feltételeket, jó hírét viszont csak a diákok tudják vinni, hogy az utánuk jövő generáció is kedvet kapjon az itt tanuláshoz. Végezetül a politikus azt mondta: ez az első év, amikor a szakkollégiumok kizárólag hazai forrásból gazdálkodnak – ez közös eredmény, diákoké és vezetőké. – mondta.

Az Istentisztelet az elsős hallgatók megáldásával ért véget. Jövőre a staféta a budapestieké, a tizedik tanévnyitót a RefoRom szervezi meg.  

Forrás: https://hd.gorogkatolikus.hu