Házikonferenciával zártuk a tanévet
A tavaszi félévet a szakkollégisták ismét egy vizsgafeladattal zárták: mindenkinek elő kellett adni egy saját egyetemi szakjához kapcsolódó témát a tanévzáró házikonferenciánk keretében.
A szakkollégisták képzési profilja ugyanis nagyon sokszínű: 3 felsőoktatási intézmény 13 különböző karján, a legkülönbözőbb képzéseken tanulnak tovább és egymás szakjairól, tanulmányairól alig tudnak valamit. A csoportos prezentációkat végighallgatva egy remek, átfogó képet kaphattunk a hallgatók szakjairól, kutatási témáiról, a legkülönfélébb szakma- és tudományterületekről és a campusokon zajló hallgatói életről is.
De a házikonferencián a prezentáció módja legalább akkora hangsúlyt kapott, mint az előadott téma. Az esemény fő célja ugyanis az volt, hogy a szakkollégisták éles helyzetben gyakorolhassák, fejleszthessék prezentációs képességeiket, hogy még csak véletlenül se forduljon elő olyan helyzet, hogy életükben először a szakdolgozat védésekor tartsanak prezentációt.
A vizsgafeladat közvetlenül arra a tartalmas prezentációs tréningre épített, melyre még 2025. májusban került sor a szakkollégiumban Piroska Tímea tréner, coach, TEDx-előadó vezetésével, és amelyen már kipróbálhatták magukat előadóként. Tímea a házikonferencián is velünk volt, hogy minden egyes prezentáció után alapos és konstruktív visszajelzést adjon az előadóknak, akik a jövőben a tréningen tanultakon kívül az itt elhangzottakat is beépíthetik a nyilvános előadásaikba.
Hét nívós csoportos prezentációt hallgathattunk végig, ahol a szakkollégisták a tudásuk legjavát mutatták be, és ahol többek között megtudhattuk, hogyan fejleszti más-más fókusszal ugyanazt a gyermeket az óvópedagógus, a tanító és a tanár; mik a bírói pálya követelményei; hogyan lehet digitalizálni a mezőgazdaságot; érdemes-e teljes kiőrlésű kenyeret fogyasztani, vagy tartani kell a fuzárium okozta mérgezéstől; mi a szerepe az autógyártásban a mérnöknek, a menedzsernek és a gazdasági szakembernek.
De arra is frappáns választ kaptunk, mi történne a világgal, ha az összes vegyészmérnök egyszer csak eltűnne a Föld felszínéről – summa summarum, a helyzet egyre drámaibb lenne és súlyos globális válságba torkollna.
A legjobb prezentációnak járó jutalmat végül az a csapat kapta, amelynek tagjai első ránézésre egymástól nagyon távol álló szakokon tanulnak tovább: egy mérnökinformatikus, egy hegedűművész és egy teológushallgató alkotott egy csoportot, a feladatuk pedig az volt, hogy megkeressék a közös nevezőt a szakterületeik között. Ezt olyan kiváló minőségben tették meg, hogy rögtön lenyűgözték vele a hallgatóságot. Gondoltuk volna, hogy a rendszerszintű gondolkodás, a kreativitás és valamilyen nyelv használata mind-mind összeköti a fenti szakterületeket?
A konferencia végére megtapasztalhattuk, hogy a hallgatók szakmai sokszínűsége tulajdonképpen egy erőforrás, a csapat egyik fő erőssége, hiszen rengeteget lehet egymástól tanulni, inspirálódni. Jó volt látni azt is, hogy a szakkollégisták az egyetemen nemcsak valamilyen szakma- vagy tudományterületbe tanulnak bele, hanem jellemzően valamilyen hivatásra találnak, mely jócskán túlmutat egy diplomán.
A házikonferenciát ünnepélyes tanévzáró követte, ahol jó volt a tanév számos eredményét összegezni, visszatekinteni erre az eseménydús tanévre. Érzelmektől sem mentes búcsút vettünk két végzős hallgatónktól, Dorkényi Dávid testnevelés-történelem szakos tanártól és Kertész Márk gazdaságinformatikustól.
De búcsúztunk a szakkollégium lelki vezetőjétől is, Ifj. Papp András atyától, aki egy tanéven át vezette a liturgikus eseményeinket és adott lelki támaszt a közösségünknek. Köszönünk mindet, András atya, „drága Barátunk”, ahogy mindig szólítottál bennünket! A búcsúzóknak sok sikert az életben, várjuk őket vissza szeretettel, a maradóknak pedig viszlát szeptemberben!
